2008. április 10., csütörtök      Főoldalra ajánlom!

 
Filózós

Egyébként hogy egy kicsit komolyabb vizekre evezzek. A tegnapi film egy dolog miatt elgondolkoztatott. Adva van ugye az alaphelyzet: vak lány szaruhártya átültetés révén újra lát. Ilyen van, sok. Kap is pszichológust segítőként – mert ugye nehéz feldolgozni egy ekkora változást. A horror-thriller vonaltól most eltekintenék – nem spoiler. De a bajok jelentkeztekor a pszichó mond egy tanulságosat. Eddig más volt, különös volt, mert vak volt. Most csak egy lett a sok közül, átlagos. Azért produkálja a tüneteket, mert különleges akar lenni. És ebben van sok igazság.

Vannak olyan… azt akartam írni, hogy fogyatékosok, de gyűlölöm ezt a szót, szóval nem ezt írom, hanem úgy, hogy valamilyen látszólagos hátránnyal rendelkező emberkék, akik tulajdonképpen valóban elfogadták a helyzetüket. Fölépíttettek egy életet, egy személyiséget, egy integritást, aminek alapeleme az adott másságuk. Ugyanúgy, ahogy az egészségesnek az egészségesség. És ha ez borul – akkor minden borul. Ez a csaj is úgy elvolt, látszólag boldog volt és kiegyensúlyozott. A műtétet is inkább a nővére akarta.

Ha valaki most hirtelen elém állna a csodapirulával, vagy a megoldással, amitől hipp-hopp tudnék járni, biztos vagyok benne, hogy képtelen lennék nemet mondani a lehetőségre. (Reálisan kb komplett test-átültetés kéne, az még 50-100 év, addig meg nem tervezek élni, szóval ez csak fikció.) Abban viszont korántsem vagyok biztos, hogy jó lenne. Sőt, elsőre valószínűleg piszok nehéz lenne. Az én lényem is a plusz 4 kerék köré épült – és bár látni látok, rengeteg dolgot nem tanultam meg, ami másnak, az átlagnak reflex. És igen, így különleges vagyok, úgy meg egy lennék a sok közül.

Persze mivel ezt a helyzetet fel tudtam dolgozni, valószínűleg a másság hiányát is fel tudnám, de tuti piszok nehéz lenne. (Szóismétlek, ebből is látszik, mennyire.)

Vajon nem is az a legnagyobb nehezítője az életünknek, amit első blikkre annak nézünk?

Szerintetek?

ujlakas :: 18:28

Eddig 9 komment érkezett

• Thia:
  2008. 04. 10. 18:32

  Ilyen még sose történt velem blog olvasás közben, hogy pont akkor tesz fel valaki egy bejegyzést, amikor olvasom! Tök jó! Üdv neked, most elolvasom mit írtál. :))))

• Nelly:
  2008. 04. 11. 8:07

  Te egy kincs vagy, ràd nagyon kell figyelni ès vigyàzni :D (spoiler)
  szerintem meg alapvetoen mind mind kulonlegesek vagyunk valami miatt, szàmomra senki sem "csak" egy a sok kozul... ez olyan èletfilozòfia nàlam :)

• ujlakas:
  2008. 04. 11. 8:50

  Jó filozófia :)

• pazzo:
  2008. 04. 11. 10:00

  Nellynek igaza van.÷)

• kaptarlako:
  2008. 04. 11. 14:44

  Jókat kérdezel...
  Hát nem is tudom. Annyi bizonyos, hogy általában egy adott helyzetre berendezkedett életből kiválni, és beleolvadni az átlagba identitásvesztéssel járhat, ami elég rendesen meg tudja viselni az embert. (Például nézd meg a karcerszervezetek pszichológiáját, a börtönök, koncentrációs táborok lenyírt hajú, egyenrongyokba öltöztetett foglyait). Szerintem a kérdés az, hogy ki hogyan definiálja magát. Ha úgy definiálod magad, hogy vak vagyok, ja és egyébként Géza, akkor könnyen lehet, hogy így jársz. Ha azt mondod, hogy Géza vagyok, ja, és történetesen vak, akkor nem biztos.

  Szerintem elsősorban egyéneknek kell lennünk, és csak aztán apánk-anyánk fiainak, színtévesztőknek, fogyatékosoknak (én nem tudok jobb szót), stb. Aztán persze szenvedhetünk, vagy együtt élhetünk az ilyen-olyan tulajdonságainkkal, hátrányainkkal, kéretlen jegyeinkkel. Identitás kérdése. Hogy belül minek tartod magad.

  Nem tudom, érthető-e, amit mondok.

• ujlakas:
  2008. 04. 11. 14:53

  Igen, értem, és ez a sorrend, hogy előbb Géza, vagy előbb vak, ez jó támpont, tetszik.

• Füles:
  2008. 04. 11. 20:01

  Először talán azt a kérdést kellene tisztázni, hogy mit is jelent a "nehézség". Olvastam egyszer Kundera: A lét elviselhetetlen könnyedsége cimű könyvét. Megpróbáltam idefogalmazni hogy miröl is szól, de elég suta lett, úgyhogy inkább arra buzditok hogy olvassátok el. Az (idevetitett) alapgondolat, hogy mit ér az élet nehézségek / felelősség nélkül? Ha minden gond nélkül sikerülne, miröl szólnának a mindennapjaid? Pont azok az átkozott akadályok adják meg az élet izét, anélkül üres és sivár volna.
  (Nem véletlen hogy annyi gazdagnak született ember érzi céltalannak a valóságot és az őrület valamilyen formájába menekül helyette)

• poe:
  2008. 04. 18. 9:50

  Ugyan nem külsőleg látható másság, amiről beszélek, de talán ide tartozik. A tartósan külföldön élő is különlegesnek hat, amíg csak látogatóba jár haza. Ám amikor végleg hazaköltözik, néhány hét alatt elveszíti másságát, egy lesz a sok közül, de némi identitászavarral.

• kriwi:
  2008. 04. 21. 11:47

  Szia Timi! En egy "szerelmeslevelet szeretnek postazni Neked"! En nem ismerlek Teged meg jol, ezert platoit! Az ertek benned van, es a szeretet a vilag fele, az emberek fele kisugarzodik beloled... Ezt erzem igy is, hogy sok kilometerre vagyok Toled, es hogy csak az eter a talalkahelyunk! Leirtam, mert szerintem fontos Neked!

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.

Név:
Email cím:
Honlap: